Hírek, információk - biztosítás

Tartalomhoz ugrás
A KÖZÉPKORÚAK VÁLLÁN A FELELŐSSÉG
(2016.04.19.) Biztosítási szemle

Bár még mindig jellemző, hogy kockázati életbiztosítást sokan csak hitelfelvétel esetén kötnek, ezzel párhuzamosan megfigyelhető az egyre tudatosabb gondolkodás is. A Groupama Biztosító most megvizsgálta, hogy kik azok, akik körében a legnépszerűbb ez a fajta előrelátás, valamint, hogy milyen esetekben nyújt leggyakrabban segítséget kockázati életbiztosításuk.
A Groupama Biztosító tapasztalatai szerint mind többen keresik azokat a lehetőségeket, melyekkel váratlan helyzetekben is gondoskodhatnak saját maguk, vagy családjuk anyagi biztonságáról. Egyik legnépszerűbb kockázati életbiztosításuk statisztikáit elemezve, az egyik legszembetűnőbb tény, hogy a 30-50 éves korosztályba tartozók teszik ki a szerződők mintegy 70%-át. A társaság szerint nem véletlen, hogy a kockázati biztosítást kötők átlagéletkora negyven év, ez az a korosztály ugyanis, akiknek a vállát már saját gyermekeik, és egyben idősödő szüleik sorsa miatt érzett felelősség is nyomja.
A Groupama Biztosító megbízásából a GfK Hungária Piackutató Intézet által 2015-ben készített országos felmérésből is kiderült, hogy a középkorúak helyzetét jelentősen befolyásolja, hogy saját maguk mellett több generációról is gondoskodniuk kell: anyagilag támogatják gyermekeiket, de az alacsony nyugdíjak miatt gyakran szüleiket is. A gyermekekről való gondoskodás ideje az elmúlt években jelentősen kitolódott, a kutatásban a válaszadók legnagyobb százalékban (38%) azt mondták, hogy gyermekünket addig kell támogatni, ameddig önálló keresetre nem tesznek szert, azaz átlagosan 23 éves korukig. A gyermekek mellett ugyanakkor sokan érzik kötelességüknek a szülőkről való gondoskodást is, a megkérdezettek 41% gondolja úgy, hogy anyagilag is támogatnia kell idős szüleit.
A biztosító adataiból az is kitűnik, hogy azok, akik felelősen szeretnének gondoskodni magukról és szeretteikről, és a Releva Kockázati Életbiztosítást választották, hosszú távon gondolkoznak. Tízből hat ügyfél ugyanis tíz éven túli időtartamot választott, amikor kockázati biztosítást kötött, a biztosítottak ötöde pedig igazán hosszú távon gondolkodik, legalább 20 éves futamidőben.
A biztosító azt is megvizsgálta, hogy milyen esetekben nyújt leggyakrabban segítséget kockázati életbiztosításuk. „Tapasztalataink szerint napi térítések, rokkantságok és csonttörések mellett leggyakrabban kórházi műtétek esetén kerül sor arra, hogy igénybe vegyék a biztosítás szolgáltatásait. A tavalyi évben a kifizetéseink 60%-a betegségből vagy balesetből eredő műtét miatt merült fel” – mondta el Oláh Attila a Groupama Biztosító Kockázati- és Személybiztosítási főosztályvezetője.

ÉLETBIZTOSÍTÁSOK: ÁTÍRJÁK A SZABÁLYOKAT
(2016.03.25) Biztosítási szemle

A rendszeres díjas unit-linked életbiztosítások komplex és sokszor nehezen átlátható költségszerkezetük miatt az MNB cél­­kereszt- jébe kerültek, a költségeket a TKM-mutatók szabályozásával és az elvonások egységesítésével tervezik megvalósítani írja a vg.u.
A megtakarítással egybekötött életbiztosítások eltérő, sokszor változatos elnevezésű és mértékű költségeket vonnak le; ahány termék, annyiféle költségelnevezés, változó, hogy melyik díjelemet pontosan a befizetés melyik részére, milyen gyakran és milyen mértékben terhelik, sőt sok olyan termék is van, amelyik fiktív befektetési egységekkel dolgozik, így még csak meg sem mutatja, hogy ténylegesen mekkora költséget von el a kezdeti időszakban befizetett pénzből. Az MNB a biztosítók által már régóta alkalmazott TKM-mutatókat kezdte felhasználni ahhoz, hogy a költségeket – és ezen keresztül az ügynöki jutalékokat – korlátozza. A nyugdíjbiztosításokra eddig is létezett MNB-s TKM-korlát (lásd a táblázatot), ezt tervezi a „sima” (whole-life és tartamos) életbiztosításokra is kiterjeszteni. Az MNB előírása tízéves időtartamon 0,5 százalékponttal, tizenöt éves időtartamon 0,3 százalékponttal, valamint húszéves időtávon 0,25 százalékponttal szigorúbb, mint a jelenleg érvényben lévő Mabisz-ajánlás. Míg az érdekképviselet ajánlásának a unit-linked termékek 26,3 százaléka felel meg kiválóan (míg 25,4 százaléka egyáltalán nem felel meg), az MNB-s szabályozás értelmében ez az érték mindössze 18,4 százalék lesz (míg 30,1 százalék nem fog megfelelni), amennyiben a termékek nem módosulnak.

Az MNB azért is tervezte szigorítani a TKM-mutatókat, mert bár számos biztosító konszolidálta költségelvonásainak mértékét, és transzparensebbé tette a termékét, a mai napig lehet találkozni olyan unit-linked termékekkel, amelyek 10 százalék fölötti TKM szerint kiszámított átlagos költséget vonnak el tízéves időtávon, de még olyan termékkel is, ahol húszéves időtávon is 6-7 százalék a TKM által kimutatott költségterhelés maximuma. Persze léteznek olyan biztosítások is, ahol 2,5-3 százalék a TKM tízéves időtávon, húsz évnél pedig az is előfordulhat, hogy 1 százalék alatti TKM-értékkel rendelkezik egy termék.
Az életbiztosításra ténylegesen kifizetett költségek persze nagyban függenek attól is, hogy milyen eszközalapokba helyezzük a megtakarításunkat, milyen bónuszokat, illetve milyen kockázati kiegészítőket veszünk igénybe.
ÉLETBIZTOSÍTÁSI IGÉNYFELMÉRŐVEL KÖTHETNEK TESTRESZABOTT SZERZŐDÉST AZ ÜGYFELEK
(2016.01.06) Biztosítási szemle

Egy friss MNB rendelet alapján márciustól a biztosítási piac szereplői számára kötelező tartalmú írásos életbiztosítási igényfelmérő segíti az ügyfeleket az elvárásaiknak leginkább megfelelő életbiztosítási szerződés megkötésében - írja sajtóközleményben a Magyar Nemzeti Bank.
A 2016. január 2-tól életbe lépett új biztosítási törvény (új Bit.) felhatalmazása alapján a Magyar Nemzeti Bank (MNB) rendeletben szabályozza, hogy a biztosítóknak és a biztosításközvetítőknek az életbiztosításoknál (a megtakarítási elemet nem tartalmazó, tisztán kockázati életbiztosítások kivételével, amelyeket pénzügyi intézmény az általa nyújtott pénzügyi szolgáltatással összefüggésben javasolt, vagy amelyeknek a biztosítási összege nem haladja meg az egymillió forintot) konkrétan milyen tartalmú életbiztosítási igényfelmérőt kell kitölteniük a szerződni szándékozó ügyfelekkel. Az MNB friss rendelete – amelynek célja, hogy az ügyfelek a szükségleteiknek leginkább megfelelő életbiztosítást köthessék meg – 2016. március 1-jén lép hatályba.
A rendelet szerint a biztosítóknak és közvetítőknek a szerződéskötést megelőző igényfelmérés során mindenképp írásban rá kell kérdeznie az ügyfeleknél arra, hogy a biztosítási védelmen túl megtakarítási célból is kíván-e életbiztosítást kötni. Ha a válasz igen, megtudakolandó, hogy az ügyfél a hagyományos megtakarítási elemet is tartalmazó vagy a befektetési egységhez kötött (unit-linked) típusú életbiztosítást részesíti előnyben (azaz mennyire kíván részt venni a befektetési döntésekben, mekkora a kockázatvállalási hajlandósága és minimalizálni kívánja-e a biztosítás kockázati költségeit).
Az igényfelmérőben rá kell kérdezni a vállalandó biztosítási díj (vagy biztosítási összeg) mértékére, a díjfizetés gyakoriságára (s az egyszeri vagy folyamatos díjfizetés szándékára), illetve az életbiztosításnak az ügyfél által elvárt futamidejére is.
Bár az ügyfelek életbiztosítási igényeinek kötelező felmérését a korábbi Bit. is előírta, az eddigi jogszabály nem határozta meg annak konkrét minimális tartalmát. Az MNB fogyasztóvédelmi tapasztalatai szerint ugyanakkor több piaci szereplő nem megfelelően tájékoztatta a biztosítottakat az igényfelmérő szerepéről. Emiatt számos fogyasztó nem vette kellő súllyal figyelembe ezt a – számukra is garanciát jelentő – lehetőséget.
Az ügyfeleknek azért célszerű közreműködni az igényfelmérő lényegi adatainak kitöltésében, mert a biztosító, közvetítő az általa megadott alapvető adatok alapján tud az elvárásainak és szükségleteinek leginkább megfelelő életbiztosítási ajánlatot adni. Ezen információk megadása nélkül viszont az ügyfél hátrányba kerülhet, mert nem olyan szerződést köt, amilyet eredetileg szeretett volna, amely leginkább szolgálja az igényeit.
A rendeletben meghatározottakon túl a biztosítók, közvetítők saját üzleti döntéseik alapján esetleg egyéb adatokra is rákérdezhetnek, az ügyfél ugyanakkor szabadon dönthet arról, hogy kíván-e azokra válaszolni. A megadott adatok valódiságáról, s azok felhasználhatóságának köréről az ügyfeleknek nyilatkozniuk is kell. Az igényfelmérés szerepéről a biztosítóknak, közvetítőknek egy, a jegybank által közérthetően megfogalmazott írásos tájékoztatót is át kell adniuk az ügyfeleknek.

Januártól hatályos az új biztosítási törvény
(2016.01.02) MTI

A parlament 2014. december elején fogadta el az új biztosítási törvényt, amelynek legtöbb szabálya 2016. január elsején lépett hatályba. Az új törvényre azért volt szükség, hogy abban megjelenjenek a pénzügyi válság óta felhalmozódott piaci és felügyeleti tapasztalatok, valamint a nemzeti szabályozás igazodjon az uniós irányelvekhez, nem utolsósorban a kockázatalapú cégértékelést lehetővé tevő Szolvencia II. előírásokhoz.
Az új jogszabály szerint biztosítók a következő jogi formákban működhetnek: részvénytársaság, európai részvénytársaság, szövetkezet, kölcsönös biztosító egyesület, valamint külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe. A másik uniós tagállamban székhellyel rendelkező biztosító Magyarország területén biztosítási tevékenységet folytató fióktelepe mindazokat a biztosításokat megkötheti, amelyeket a székhely ország felügyelete számára engedélyezett.
Jogilag a fiókteleptől különbözik az az eset, amikor a másik uniós tagállamban székhellyel rendelkező biztosító Magyarország területén határon átnyúló szolgáltatás keretében folytat biztosítási tevékenységet. A lényeg azonban annyiban azonos, hogy mindkét esetben az anyacég áll helyt a biztosítási szerződésből adódó kötelezettségekért.


Az uniós irányelvek több összegszerű követelményt euróban adnak meg. A törvény úgy szól, hogy azokat Magyarország területén forintra kell átszámítani, és az átszámítás mindig egy naptári évre érvényes. Az átszámítást az adott naptári évet megelőző év első tíz hónapjára a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által közzétett, hivatalos napi árfolyamok átlagának alkalmazásával kell elvégezni. Az eredményt milliós forintértékre kell kerekíteni. Ilyen átszámítás előzi meg például a kötelező gépjármű felelősségbiztosításnál a biztosító által fizetendő maximális összeget. Az új törvény kimondja, hogy a biztosító köteles fogadni az ügyfelei panaszait. A személyesen előadott panaszt minden munkanapon 8 és 16 óra között, a telefonon közöltet pedig a hét egy munkanapján 8 és 20 óra között is, míg az elektronikus levélben közölteket folyamatosan fogadni kell. Az azonnal el nem intézhető szóbeli panaszról jegyzőkönyvet kell felvenni, és ezzel az írásbeli panasszá alakul át. Erre 30 napon belül érdemi választ kell adnia a biztosítónak.
Külön fejezet foglalkozik a törvényben a biztosítási alkuszokkal. Így például a többes ügynökök, akik több biztosító termékeit is közvetítik, saját maguk kötelesek helytállni az általuk az ügyfélnek okozott károkért, nem pedig a képviselt biztosítók. Ezért a többes ügynököknek az általuk okozott károk várható megtérítésére felelősségbiztosítást kell kötniük, mégpedig úgy, hogy a felelősségbiztosítónak káreseményenként 1 millió 251 ezer euróig, de több kár esetén is legfeljebb 1 millió 876 ezer euróig kell helytállnia.


Ha a biztosító a befektetési jellegű, illetve az életbiztosítások mögött lévő eszközalapját hozamgarantáltnak nevezi, akkor ez automatikusan magában foglalja a tőkegaranciát is. A törvény felsorolja, hogy az eszközalap mikor tekinthető tőke-, illetve hozamgarantáltnak, így például akkor, ha az erre szolgáló biztosítékot hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja. A biztosító közvetlenül a biztosítéknyújtónál válthatja be a garanciát.


A biztosítókat megilleti a befektetés szabadsága, vagyis bármilyen eszközbe befektethetnek. Ezt az általános szabályt azonban szigorítják a későbbi részletes szabályok. Így a biztosító nem vásárolhat saját maga által, illetve a kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapírt. Ez a megszorítás azonban nem vonatkozik a szabályozott piacra - a tőzsdére - bevezetett papírokra.


A biztosító a tevékenysége bármely elemét kiszervezheti, ugyanakkor az irányítási és ellenőrzési jognak, illetve a kockázatvállalásnak a biztosítónál kell maradnia. Ha a kiszervezés miatt az ügyfelet kár éri, akkor a biztosító köteles sérelemdíjat fizetni.


Az életbiztosításokat a megkötéstől számított 30 napon belül indoklás nélkül felmondhatja az ügyfél. Nem lehet felmondani viszont a hitelfedezeti, valamint a 6 hónapnál rövidebb idejű életbiztosítást.


Egy életbiztosítás megkötése előtt a biztosítónak kötelessége felmérni az ügyfél igényeit. Ez a kötelezettség átszáll az alkuszra, ha ő köti a szerződést. Erről nemrég jelent meg az MNB elnökének a rendelete, amely leírja, hogy az előzetes kérdőívnek milyen kötelező elemeket kell tartalmaznia. Az igényfelmérő elsőként az iránt érdeklődik, hogy az ügyfél csak biztosítási védelem céljából, vagy pedig - a biztosítási védelem mellett - megtakarítási célból kíván-e életbiztosítást kötni. A kérdések között szerepel az is, hogy az ügyfél belátható időn belül mekkora összegű díj megfizetését tudja vállalni. Fontos az életbiztosítás futamidejének a megválasztása is.
Külön fejezet foglalkozik a törvényben a biztosítási alkuszokkal. Így például a többes ügynökök, akik több biztosító termékeit is közvetítik, saját maguk kötelesek helytállni az általuk az ügyfélnek okozott károkért, nem pedig a képviselt biztosítók. Ezért a többes ügynököknek az általuk okozott károk várható megtérítésére felelősségbiztosítást kell kötniük, mégpedig úgy, hogy a felelősségbiztosítónak káreseményenként 1 millió 251 ezer euróig, de több kár esetén is legfeljebb 1 millió 876 ezer euróig kell helytállnia.

Ha a biztosító a befektetési jellegű, illetve az életbiztosítások mögött lévő eszközalapját hozamgarantáltnak nevezi, akkor ez automatikusan magában foglalja a tőkegaranciát is. A törvény felsorolja, hogy az eszközalap mikor tekinthető tőke-, illetve hozamgarantáltnak, így például akkor, ha az erre szolgáló biztosítékot hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja. A biztosító közvetlenül a biztosítéknyújtónál válthatja be a garanciát.

A biztosítókat megilleti a befektetés szabadsága, vagyis bármilyen eszközbe befektethetnek. Ezt az általános szabályt azonban szigorítják a későbbi részletes szabályok. Így a biztosító nem vásárolhat saját maga által, illetve a kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapírt. Ez a megszorítás azonban nem vonatkozik a szabályozott piacra - a tőzsdére - bevezetett papírokra.


A biztosító a tevékenysége bármely elemét kiszervezheti, ugyanakkor az irányítási és ellenőrzési jognak, illetve a kockázatvállalásnak a biztosítónál kell maradnia. Ha a kiszervezés miatt az ügyfelet kár éri, akkor a biztosító köteles sérelemdíjat fizetni.
Nőtt tavaly az életbiztosítási díjbevétel, de kevesebben választották a unit linked biztosításokat
Szerző: MTI
2015-02-24
A 18 magyar életbiztosító tavalyi díjbevétele 4,4 százalékkal növekedett, ettől többel, 5,7 százalékkal emelkedett az egyszeri díjas biztosításokból származó díjbevétel, míg a befektetéshez kötött (unit linked) életbiztosításokból 2,3 százalékkal kevesebb díjbevétel származott tavaly, mint 2013-ban - közölte a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz).
Az életbiztosítási díjbevételekbe csak 10 százalékban számítja be a Mabisz statisztikája az egyszeri, illetve az eseti díjakat, de az ING így is vezeti a teljes, valamint a korrigált díjbevételi listát is, ezt követően azonban a kétféle számbavétel szerinti sorrend nagyon eltér egymástól.

A teljes magyar piac életbiztosítási díjbevétele 451 milliárd forintot tett ki, ez 4,4 százalékkal több a 2013. évi díjbevételnél. Az egyszeri, illetve eseti díjakkal korrigált díjbevétel viszont csak 3,6 százalékkal több, 284 milliárd forint volt.

A teljes díjbevételen belül 5,7 százalékkal emelkedett az egyszeri- és eseti díjak nagysága, amely tavaly 185 milliárd forint volt, ez a teljes díjbevétel 41 százaléka.

Az egyszeri díjas életbiztosítást szokás olyan befektetésnek tekinteni, amelyhez egy kisösszegű kockázati biztosítást "forraszt" a biztosító, de valójában befektetési alapként funkcionál. A biztosítók egy-egy évet meg tudnak szépíteni azzal, ha kiemelkedő hozammal nagy befektetési tőkét vonzanak magukhoz, de ez hosszabb ideig nem tartható, így ez a pénz könnyen vándorol másik befektetési eszközbe. A szakértők ezért vélik úgy, hogy a folyamatos díjas életbiztosítás az igazi érték, hiszen abból évről évre - kalkulálható - bevétel származik.

A statisztika külön kezeli a befektetési egységhez kötött (unit linked) életbiztosításokat, amelyeknél a biztosított maga dönti el, hogy kockázatosabb vagy pedig kevésbé kockázatos eszközökbe fektesse a biztosító a befizetett díjból elkülönített megtakarítást. A tavalyi teljes 451 milliárdos díjbevételből 278 milliárd - 62 százalék - került valamilyen befektetési egységbe, ez 2,3 százalékkal kevesebb, mint volt 2013-ban.

A teljes díjbevétel 16,5 százaléka, 74,7 milliárd forint az ING tavalyi teljesítménye és ezzel az első helyre került. A korrigált díjbevétele 58,8 milliárd forintot tett ki, ez a teljes piac 20,6 százaléka és ezzel is első lett ez a biztosító. Ezt úgy érte el, hogy a teljes életbiztosítási díjbevételének mindössze 23 százaléka - 17,6 milliárd forint - származott az egyszeri, illetve az eseti díjas biztosításokból. Miután a többi biztosítónál ez az arány nagyon eltérő, így lesz különböző a teljes díjbevételi, illetve a korrigált díjbevétel szerinti sorrend.

A teljes díjbevétel alapján második helyezett a Magyar Posta életbiztosítója 14 százalékkal, míg harmadik helyen a Groupama Garancia végzett 10,8 százalékkal. Az Allianz 9,2 százalékkal a negyedik, míg az Aegon 8,6 százalékkal az ötödik lett.

A korrigált díjbevétel alapján viszont a Generali végzett a második helyen 12,6 százalékkal, viszont az Aegon feljutott a harmadik helyre 11,6 százalékkal. Az Allianz lett a negyedik 9,48 százalékos részaránnyal, a Groupama Garancia 7,9 százalékkal az ötödik, míg az Uniqa 6,2 százaléka a hatodik helyre volt elég.
Forrás: MTI   
Vissza a tartalomhoz